A virtualizációs “múltban” számos emulált eszközzel rendelkeztünk, azért mert operációs rendszer natívan nem tudta elérni ezeket a virtualizáció szintjén, azaz pl. a Hyper-V esetén a VMBus-on keresztül. Ide tartozik/tartozott az emulált IDE vezérlő és a BIOS, a legacy hálózati kártya, a PS2 billentyűzet és egér, a floppi lemez és pl. az olyan rendszereszközök, mint a PCI to ISA híd. Ezen eszközök – az OS inkompatibilitása miatt – makacsul ragaszkodtak is az IDE vezérlőről történő rendszerindításhoz, amelynek további hátrányai voltak.

Ma már a Windows és a Linux operációs rendszerek nincsenek ily módon béklyóba kötve, mivel natív és egyértelmű virtualizációs támogatással rendelkeznek. Így aztán a Windows Server 2012 R2-ben bemutatkozhat a “Generation 2” típusú virtuális gép, az összes korábbi emulált eszköz nélkül, UEFI környezet támogatással, akár egy SCSI eszközről bootolva, és csupán a szintetikus hálózati interfészt használva (amiről az eddigivel ellentétben, és a legacy-hoz hasonlóan működik a PXE boot is).

Szép új világ ez, de azért nincs teljesen ingyen: csak egy minimum W8/WS12 OS-t futtató virtuális lehet Gen2 típusú. A végére pedig itt egy összefoglaló táblázat a különbségekről illetve az előnyökről (egyelőre a Preview kiadás alapján!).