14 éve ütögetem az Exchange szervereket, tipikusan szólóban és csak max 100 gépes környezetig (de mondjuk bizonyos részeiről, pl. a TMG vagy a hétköznapi üzemeltetés miatt nyilván rendesen képben vagyok), és szeretem is, de most valami nagyon megváltozott. Ti. a héten túlestem az első Exchange tanfolyam oktatáson, azaz lenyomtam 13 lelkes és kitartó hallgató torkán egy 10135-ös anyagot.
Kb. 2 hétig készültem rá (egy új WS tanfra max 3-5 napig szoktam, nem igazán kell több), mivel az Exchange 2003-ig még a vizsgáim is megvoltak, de aztán elmaradtam a 2007-től. De most ezt is pótolni kell, nagyon várom.
Ebben a cuccban rengeteg olyan (tipikusan nagyvállalati) komponens és technológia van, amiről tudtam ugyan nagy vonalakban, de igazából sosem használtam élesben vagy bárhogy (DAG, Shadow Redundancy, Dumpster 2.0, Transport Dumpster, SIR, Dial-tone Recovery, Legal/Litigation Hold, CAS Array, RMS, RBAC, tárolási dolgok és stb.). Egy csomó szakinak persze ezek nem számítanak újdonságnak, de nem szégyellem bevallani, hogy nekem a nagyja még az volt két hete. És mindezek után, nyugodtan mondhatom: el vagyok bűvölve. A jövőben sokkal többet fogok foglalkozni az Exchange-dzsel mert – igazán izgalmassá vált a szememben. Uff.
Mit is mondhatnék erre? Welcome in the club. :))
Egy apró megjegyzésem lenne csak: megtaláltam a kakuktojást. A dial-tone recovery az egy általános visszaállítási technika, nem csak az Exchange világ használja. (Egyébként a recovery storage group, illetve recovery database teszi lehetővé, azaz már a 2003-tól létezik az Exchange-ben is.)
Már vártam hogy hozzászólj :D
OK, és persze az is ide tartozik, hogy sokat segített az emiles blogod a Zolival, többek között pl. ott találtam meg hogy igazából miért dial-tone recovery a neve.