Ismeritek azt az embertípust, aki úgy vitatkozik, hogy soha semmit nem ismer el, csak mindig makacsul kibuvókat keres egy tetszőleges vitában? És ráadásul annyira távol van tőle irónia vagy a józan, hétköznapi viselkedési intelligencia mint Makótól Jeruzsálem? Viszont olyan lazán és természetesen unintelligens, és tényleg olyan jól csinálja, hogy amiket állít, azt hirtelen el is tudod hinni (Ő pedig ugye sosem kételkedik :D), és csak a vita után, 10 perc múlva tűnik majd ordenáré baromságnak?
Én az ilyen típust utálom a legjobban. És ilyenkor tényleg igaznak tűnik az a régi mondás, hogy „… hülyékkel ne vitatkozz, mert lesüllyedsz az Ő szintjükre, és simán legyűrnek.” Uff.
Hát gen…ugye… a rutin…:-) :-) :-)