…azt szokta volt mondani, hogy a vesztemet érzem, azért vagyok ilyen jókedvű a stresszhelyzetekben. Pedig nem, és bár 4 és fél óra és már fel is kelek, hogy elinduljak a Lurdyba (azért kell ilyen korán, hogy biztosan klappoljon minden technika háttérdolog), hanem mert nagyon király dolgokkal készültünk és minden jel arra mutat, hogy nagyot is fog ütni.
Problémák persze adódhatnak, az egész nap qrva bonyolult (pl. nekem a keynote-ban, 4, a hálózatos előadásban 11 virtuális gépem van), és hát először lesz live streaming, meg hiperkirály w7 consumer demó, és hát az az Optimized Desktop anyag, amit minden résztvevő a kezébe kap, se semmi, de már úgy érzem, h megérte az elmúlt 6 hét…
Tegnap volt egy mondatod, ami azóta is a fülemben cseng (kb): "9000 kilométerre innen a nagyok milyen eksztázisba ejtik a résztevőket."Nos, ahhoz, hogy találkozzak NAGYOKKAL elég elmennem a Lurdyba!Gratula!Neo
Ehhez elmesélek egy sztorit, valószínűleg nem bántok meg vele senkit. 2007, Barcelona, Teched. GT-vel ültünk egy előadáson, ahol egy ferdeszemű csajszi (Stephanie Cheng?) magyarázta lelkesen a Windows 2003 R2 AD előnyeit. Nem sok sikerrel. Ültünk, néztük, talán még drukkoltunk is neki. Aztán a végén GT csak annyit szólt, hogy \’legalább megpróbálta\’.Más oldalról, amit GT mondott a mostani Technet-en, az nem az előadót, hanem a közönséget minősíti. Kint tényleg olyan a közhangulat, hogy egy sikeres demó után robban az előadóterem. Nálunk viszont siker esetén semmi, hiba esetén meg jönnek a cinkos összekaccsintások: \’látjátok, még ő is képes hibázni.\’.
Izé, hülye spaces. JoeP voltam.