Szombat este – a családi mozi* előtt – biciklit szereltünk a kisfiammal, akit, mióta a műhelyben pörgök, amikor csak lehet, egyre jobban érdekel a "szerelés", így aztán Ő szereli a saját biciklijét, én meg az enyémet (mostmár tényleg csak a váz maradt, lánckerék, hajtókar, középső áttétel csere is megvolt). Telt-múlt az idő, csavarokat húztunk, láncot olajoztunk, stb., aztán be kellett jönnie előbb, mert ő fürdött először. Mikor én is beértem egy cetli** fogadott a fürdőszobában, ezzel a szöveggel:

 

 

Hát az.

 

A cetlit eltettem, jó lesz adu ásznak, 10 év múlva :D

 

—

* ilyenkor átrendezzük a nappalit, és közösen megnézünk egy filmet

** most h már tud írni, állandóan üzeneteket kapunk Tőle, borítékban, rendesen megcímezve.