Ma este először torpedóztam (papíron, ceruzával) az áltisk első osztályos kisfiammal.

Sőt mi több, 1-2 – nálam már vagy 25 éve porosodó – trükköt egyúttal át is adtam Neki a végén.

 

Egyébként ma egy csomó kisebb és nagyobb dolgot megcsináltam 2 munkahelyen is, többek között 1 órát küzdöttem a Corel 14-gyel egy adott probléma kapcsán, aztán jöttek az x64-es Visták és a HP driverek, majd sikeresen kitöltöttem egy hosszú és alapos TMG beta survey-t, közben vadul, modulról modulra készülök egy átlagosnál biztosan informatívabb WS08 tanfolyam megtartására, ezenközben úgy tűnik összehoztam egy komolynak tűnő bizniszt magamnak decemberre egy ismerős cégnél, később meglátogattam a szüleimet, segítettem az öcsémnek be- és kihordani az új/régi franciaágyukat, bújócskáztam kicsit a majdnem másfél éves keresztfiammal, és még pár ezer dolog…

 

De a torpedó a csúcs, a többi igazából elhanyagolható – főképp, hogy ez adja az igazi esszenciát a mai naphoz: nem is éltem hiába. Legyetek édesapák és legyetek igazi édesapák. Időnként munkás egy feladat (az édesanyáknak meg aztán főleg), de csoda jó és impulzív érzés.