Az MVP lét és a kategória kálváriám

Hát megint sikerült droiddá (a’la TP, de rég is volt) válni, sőt sztem mostmár nem is veszik ki sose az implantátumot (sej, az a kép, ha tudnám hol van, belinkelném), hiszen ez lesz a negyedik szezon, vszinű már jelentősen embedded verzió vagyok :D
 
Ja és ami még különösen fontos: az új MVP lead-ünk segítségével immár a helyemre kerültem, azaz az ISA Server MVP csoportba. Nem volt egy egyszerű menet, majdnem 3 évig tartott, de csak sikerült…
 
Szóval, amikor MVP lettem (2004-ben az első körben), akkor a Windows Servers \ Windows Management csoportba kerültem (itt látható az összes csoport, csak hogy vmennyire érthető legyen, miről gagyogok), sztem tök véletlenül, mert egyaltalán nem jelöltem meg az ilyenirányú képességeket abban az emlékezetes Excel táblában, annál inkább az ISA, AD, Security, stb. témakört (bár talán mintha vmi Group Policy is lett volna).
 
Nna, de akkor meg mind1 is volt, azt se tudtam eszik-e vagy isszák az egészet. Aztan még talán abban az évben jött a hír, hogy felosztják a Windows Management csoportot több alcsoportra, merthogy széles a spektrum, és válasszunk (persze csak ezen alcsoporton belül, illetve vmi kliens vonalon még lehetett volna, dehát naaaa :DD) tetszés szerint. OK, a Software Distribution csoportot választottam (gondolva a SUS/WSUS-ra), ésss így is lett, az első redmondi úton jól el is voltunk X-COM kollégával egyetemben a kinti WSUS prodakt tímmel (már amikor nem menekültünk előlük, mer néha kissé nagyon is komolyan vették a fídbekket, azta de fura volt elsőre… :D).
 
Na de aztán jött az új jelölés, és megválasztás (évente megy ez a móka), amikor is lecsaptam a lehetőségre és minden idők (valószínűleg nemzetközileg is – tudom mit beszélek, láttam már 1smást) legnagyobb vizuális élményét nyújtó MVP lead-jét – izé, akkor még Ő (1, 2, 3*) volt (asszem kiszűrhető, hogy a képeken ki nem a élményszemély :DD) – addig piszkáltam, amíg el nem kezdtünk kavarni, hogy mégis, esetleg, talán-talán, nakéremszépen, maybe, vielleicht, lehessek mán ISA MVP! Mindez ugyanekkor januárban történt és sikerült is!
 
Háááát, azaz csak egy rövid ideig tartott a feeling, mert kb. 1 hét után vki Redmondban úgy gondolta, hogy mégse ilyen egyszerű ez, mégse nem ez a megfelelő csoport nekem, és elrakott a… ….Setup/Deployment kommunába. F*sza, és hogy úgymondjam csöbörből vödörbe. Ki nem bírtuk deríteni, hogy warum?, így maradt.
 
Az egész kavarás egyik fontos értelme az lett volna, hogy ha ez a spéci MVP Summit** van az MS-nél a sokezer MVP-vel, akkor Téged úgy tekintenek mint az adott kategória szakértőjét, rajta van a badge-n is, az első 1-2 nap általános sessionjai után, amikor is már mindenki csúszik a kis csoportjába előadást hallgatni, fídbekkelni, és szakérteni, akkor a bazi nagy Redmondban (még akkor is ha saját nonstop buszjáratok is vannak mindenféle járművel, asszem 4 különböző színű vonalon, durrrván jó, egyszer pl. összefutottam egy 4845 személyes buszban egyedüli utazóként, egy Magyarországon is járt sofőr csókával, aki elmondása szerint még a 80-as években volt itt egy hetet, és nagyon élvezte, és meg örültem mintállat a közös témának abban a 12 istentelen hosszú percben a campus két pontja között :D) lehetlen megoldani, hogy itt is legyél és ott is legyél, sőtmitöbb el is várják, hogy a saját szakterületed prodakt tímjével pörögjével, mert az úgy pörfikt és hát igazuk is van, logikusss.
 
Így aztán a második út alkalmával (2005 október) fél napnyi tipródás után rá is szántam magam, hogy megnézem a Setup/Deployment társaságot. Kb. vagy félóráig meneteltem a mammutfenyők árnyékában, amikorra meglett a helyszín, ami olyan volt mint a többi 200 épület, csak éppen jól eldugták. Besétáltam, és éreztem, hogy nem lesz ez így jó, elkezdett szúrni a nyelvem, meg minden. Nem is lett az.
 
4-en (!) voltunk ott MVP-k (az egész Földről vazze), és velünk szemben kb. 100000000-en az MS szakik, szerintem még a nyaralásból, meg a szülőszobából, meg az élet és halál közti lebegésből is berendelték a prodakt tím összes tagját, esküszöm, még a WC-s nénik és a neoncső karbantartók is ugrásra készen várták a betévedő MVP-ket. Kész voltam teljesen, az a már gyerekkoromból ismerős, mára szerencsére kissé elfeledett szürkés-ániszöld-hányássárga köd ereszkedett le a szemhéjaim elé, ami egyből generálja (csodálatos a természet, nna) is a vádlim felé kúszó agyi broadcast-ot: Fuss Tamás, fusssssssssss!
 
Ugyanis hát, englisül bármit elolvasok és lefordítok, fel is olvasom ha kell, szépen, apró túlzással még azt is mondanám h oxfordi dialektussal. Ha beszélnek hozzám, mindent megértek, legyek akár a Fekete-Afrikában, vagy Las Vegasban, vagy akár Cambridge-ben vagy Csajágröcsögén, de a beszéddel hogyúgymondjam még mindig hadilábon állok. Van erről egy kis kutatással és megfigyeléssel alátamasztott betegesen emlegetett elméletem is, ugyanis imho kétféle ember van, a nem pörfikt idegennyelv alkalmazók között:
 
1. Aki beszél mint ama folyóvíz folyása, és nem érdekli, hogy 100%-osan helyes-e, nyomja a sódert és persze nem is nagyon zavarja, h nem korrekt pl. nyelvi, mondatrendi, vagy bármilyen más szempontból – viszont előbb-utóbb és ugyahogy megértik és persze simán el is nézik neki h ha vmi hülyeséget beszél, mert BESZÉL
2. Aki tökéletesen szabatosan, érthetően, gyorsan és esetleg még humorosan is szeretne beszélni, de mivel tudja már h a saját nyelvén ez milyen nehéz, viszont azt gondolja (talán némi jogos alappal), hogy ez utóbbi már elég jól megy
neki, ergo viszi is a különböző társaságokban a prímet, bármikor, bármiről képes beszélni, úgy ad elő, mint a nagykönyvben és stb., ergo nincs hozzászokva, hogy néznek rá, mert valamit nem értenek, és hát így aztán ezt megelőzve meg se próbálja, csak ha nagyon-nagyon muszáj
 
Tessék választani, én többnyire a 2. pont alá tartozom***, bár tekintélyes mennyiségű tudatmódosító szer alkalmazása után már nem annyira, lásd Isztanbul… :D
 
A lényeg, hogy amire számítottam bejött, nagyon kedvesen és intelligensen, de vagy félóráig faggatak egy olyan szakterületről, amihez nem értek, egy olyan nyelven amit nem naon beszélek. Ráadásul lecsaptak rám azért is, mert a többi három (asszem még egy francia, meg egy indiai, meg egy amerika cimbora volt) úriemberrel már végeztek. Áááááá, nem volt kínos, csak 4-6x futott le a sz*ros életem, meg hogy hol hibáztam, hol rontottam el, stb. :D, de jó a Linux, ilyenek. Aztán egyszer csak vége lett, besütött a nap, valaki levette rólam a 40000 kg-os követ, elszakadtak a 2 hüvelykes bőrbilincsek, és Shrek is lelépett a lábamról, meg a hazugságvizsálóról is levettek, azaz jött egy SZÜNET, amikor is felvettem a nyúlcipőt, és olyan gördülékeny stílusban húztam el, hogy a Láthatatlan Ember mind a 20 qrvara láthatatlan kéz- és lábujját csontig lenyalta volna, ha ismerné ezt a technikát :D
 
Nos, ezután megerősítettem a lelkem, és szembementem az elvárással: a maradék napot a közeli Exchange groupban töltöttem (jó sokan voltak, remek hangulatban), és persze nem is bántam meg, hihetetlen jó előadásokat láttam az akkor még Exchange 12-nek hívott cuccról (ma ugye Exchange 2007), meg aztán velük is kajáltam, nem zavartak el, befogadtak (az idegen badge-ommal együtt), mint egy árva kisgyereket (jaja 120 kg, 190 cm). Aztán elbattyogtam az utolsó napon az ISA csapathoz is, sajna a lényeges dolgokon már túl voltak, ekkora már egyfolytában Antigen-eztek (akkoriban vette meg az MS), és a marslakó yeti apukával és rozmár anyukával megáldott Tom Shinder feszítette éppen keresztre az MS Antigen szakértő hölgyét, hosszú-hosszú perceken át. Nem volt élmény, maradt Seattle.
 
Huhh, a lényeg, hogy végre idén márciusban már máshogy lesz, azaz jól meghallgatom majd jogos tímmemberként**** az ISA 2007 meg az ISA 2009 előadásokat. Mármint ha megyek, mivel pl. lejárt a vízumon és hát azt a bonyolult és némely részletében enyhén szólva megalázó procedúrát ami két éve volt, nemtom akarom-e mégegyszer… szép, kerek, külön történet, talán egy következő agymenésben le is írom. De van más ok is, pl. egy másik európai trip majdnem ugyanakkor, a nekem szinte legfontosabb és legjobban áhított városba, azaz Rómába, a nekem legfontosabb és legnagyobb élményt nyújtó egyszemélyes társasággal :Dű
 
Meglátjuk.
 

* a 3-asra direkt nincs link, hahaha :D
** idén pl. BillG varázsol majd a keynote során
*** és NEM kérek jótanácsokat, a feleségem angoltanár, és nem is akármilyen, úgyhogy már többször próbáltam peccselni magam mindenféle módszerrel, mind1, "…ez az én harcom" – ahogy a Rambós viccben mondják
**** ne rémisszen meg senki leendő résztvevőt ez naon, azt hiszem, kissé túlzásba vittem :D

Az MVP lét és a kategória kálváriám” bejegyzéshez ozzászólás

  1. A felsorolást elbökted… van egy harmadik kategória is: akit nem nagyon zavarnak a nyelvtani hibák, de viszont ellenben a pörgősség sem a sajátja. :-D
     
    – JoeP –

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s