ma szinte egesz nap dolgoztam (hiaba vasarnap van, vagy mi), cikkeket irok ebbe az ujsagba es lassan kozeledik a leadasi hatarido.

 

igazabol ma meg nem alkottam 3 epkezlab mondaton kivul semmi leirhatot, csak gyujtogetem az infokat es az otleteket, illetve tesztkornyezetet epitek virtualis gepekbol es persze tesztelek is. a WSUS-rol lesz az egyik cikk (talan a megszokottol kisse eltero stilusban), es a meg mindig beta fazisban levo Windows Server 2003 R2-rol a masik.

 

jo kis munka ez, es ha van idom ra (amikor nincs, es az iszonyu oruletet jelent), szeretem is, mert mindig tanulassal jar. muszaj kenyszeritenem magam idonkent olyan agymozgatasra, amelyek rovid tavon ugyan farasztoak es kellemetlenek tunnek, de elobb-utobb hasznosak lesznek es kamatoznak is. es hat minel tobbet tud az ember, annal konnyebben jon ra, h mindez keves, tunhet soknak, de megis keves, mindig van magasabb es magasabb szint, van hova fejlodni.

 

a masik ebbe a korbe tartozo dolog a (viszonylag) permanens tudasprobak. van aki szemeben kicsit beteges dolognak tunhet a normalis kozep-/felsofoku tanulmanyok es pl. a szukebb szakteruleten belul a 4 illetve 7 MCP vizsgas MCSA, MCSE utan a tovabbi ISA/Exchange/Security vagy eppen a kulonbozo upgrade vizsgak letetele. en viszont tudom magamrol, h sosem tanulnek elegge alaposan csak ugy tudasszomjbol, kimeneti szamonkeres nelkul a hetkoznapokban, mert gyors vagyok ugyan, de feluletes, nem "ragad" be minden csak ugy hipp-hopp. ha viszont van kenyszerites (pl. jelentkezem vizsgara :D), akkor van alapos tanulas. 

 

persze a gyakorlat se semmi, sot mi tobb, ez huz ki a vizsgakon is a csavabol :) meg hat gyakorlati onbizalom nelkul papir MCSE-nek lenni nem nagy kunszt…, de idonkent azert nem art keretbe foglalni az ismereteket, illetve igenyelni a minositest, kezzelfoghato formaban is.

 

van valami amit mar regen megtanultam: minden amit a szakmamban megtanulok, vmikor biztos jol fog jonni, az elet majd ugyis ugy forgat, h szuksegem lesz ra. karba semmi sem vesz. amen.